Másként gondolkodás, európaiság, nacionalizmus…

Zygmunt Bauman-t mindig érdemes olvasni. A „2000” múlt évi márciusi számában rövid interjúban beszél a „másként gondolkodás” kitermelődésének, működésének szerepéről, természetes jellegéről, mondván, hogy a másként gondolkodás (igen egyszerűen fogalmazva: akik azt mondják amit gondolnak, és gondolnak is valamit…) korántsem csak az úgynevezett diktatórikus rendszerek sajátja, s hangsúlyozva azt is, hogy a másként gondolkodás értelemszerűen mindig „kisebbségi helyzet”.

„Azok, akik az olyan igazság mellett állnak ki, amelyet nem valamiféle intézményes hatalom vagy „a többségi vélemény” szavatol, mindig kockáztatják, hogy elveszítenek valamit: jó hírüket, társadalmi státuszukat, életüket… Ilyen veszteség vállalásához bátorságra van szükség. Az emberek túlnyomó többsége a kisebb kockázattal és veszéllyel járó életet választja – s ha nem képes hazudni, akkor egyszerűen hallgat. A „csendes többségből” csak kevesen tűnnek ki azzal, hogy azt mondják, amit gondolnak (hiszen a választás lehetőségével való manipulációt hívják társadalmi rendnek)… Éppen ezért a másként gondolkodás per definitionem kisebbségi kérdés.

Minden társadalomnak szüksége van másként gondolkodókra: minden többség valamiféle kisebbségből alakul ki… Ha nem lennének olyan emberek, akik mernek az árral szemben úszni, akik nem tartanak attól, hogy megjelölik őket, akkor még mindig barlangban laknánk.”

Itt meg az interjú egyik kérdése egy másik fontos témáról….

„Egész Európát átfogó emlékezetpolitika – ez nyilván nem tetszik azoknak a nacionalista beállítottságú politikusoknak és történészeknek, akik a nemzeti identitást a múlt igazságtalanságaira vagy bizonyos egykori birodalmi tervekre alapozzák. Egy ország vagy egy nemzet identitása nem egyszer és mindenkorra rögzített, nem egy végleges igazság, hanem inkább értelmezési feladat. Másrészt az etnikai közösséghez vagy kultúrához való tartozás igénye tagadhatatlan. Európában manapság nagy a feszültség a multikulturalizmus és a nacionalista nézetek között. Vajon meg lehet találni az arisztotelészi arany középutat a régi meghatározásoktól és megkövült jelentésektől megtisztított, újraértelmezett nemzeti identitás, illetőleg az emberek nemzetiségi és nemzeti hovatartozásbeli igénye között?”

Az interjú a „2000” archívumában olvasható:
http://ketezer.hu/2013/07/a-szelektiv-emlekezetrol-es-a-vegyes-etnikumu-regiokrol/

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s